Holisztikus fitnesz

Alakformálás a gyerekkorban

Azt tudjuk, hogy amint édesanyává válunk, szinte „megduplázódik” az életünk: kétszer annyi időre és energiára van szükségünk, több a gond és több az öröm is. : ) Nem véletlen tehát, hogy az édesanyák az alakformálás témakörében is plusz feladatokat kapnak: ha egy anyukában megfogan a gondolat, hogy túl duci a gyereke, éppúgy (vagy még inkább) rögeszméjévé válhat az fogyás, mint a saját alakjával kapcsolatos esetleges aggodalmai. (Más esetben pont azért aggódik az anya, mert neki soha nem volt súly-problémája.) Ennek pedig nem tesznek jót az ismerősök megjegyzései: „De kis husi ez a gyerek!”

Ebben a bejegyzésben azokhoz az anyukákhoz szólnék, akiket ez a probléma jelenleg érint, és nincs ötletük, hogyan kezeljék a helyzetet! Már most az elején hangsúlyoznám, hogy a témát csakis a gyermek egészsége és jó közérzete szempontjából közelítem meg, és nem esztétikai szempontból! Anyukaként nem tartanám helyesnek, ha valaki a pici gyerekére erőltetné a társadalom vagy önmaga elvárásait a külsővel kapcsolatban, hiszen ez kifejezetten káros. A gyermek egészséges fejlődéséért viszont mindenképpen elsősorban a szülők a felelősek, és egy jelentkező súlyproblémát szőnyeg alá söpörni nem helyes.

 

Azt az elején le kell szögezni, hogy amennyiben a gyerekorvos vagy védőnő megerősít bennünket abban a véleményünkben, hogy a picinél súlyprobléma lépett fel, és változtatni kell, semmiképp ne a magazinokban összeolvasott „a női alakformálás titkai” típusú tudásunkra támaszkodjunk! Minden életkornak megvannak a maga sajátosságai, ezeket kell figyelembe venni, és a legnagyobb szeretettel, türelmesen terelgetni a picit a helyes útra.

A csecsemőkorban lévő gyerek alakja még annyira „uniformis”, hogy viszonylag ritkán jut eszébe az anyáknak, hogy azt esetleg formálni kellene, amire nagyon ritkán is van szükség szerencsére. Ebben a korban bőségesen elég, ha a picit optimálisan (ezeket ugye a védőnő elmondja az újdonsült anyukának) tápláljuk, és megpróbáljuk maximálisan biztosítani a nyugalmát – és a saját nyugalmunkat! Kisgyermekkorban már más a helyzet: ekkor már érdemes tudatosan odafigyelni, hogy a pici ne egye túl magát, és eleget mozogjon – és hogy korának, magasságának és nemének megfelelő súllyal rendelkezzen. A kisgyermekkor kifejezetten meghatározó a későbbi testsúly szempontjából:

1. ) először is azért, mert a szervezetünk zsírsejtjeinek száma az 1.-4. évben szaporodhatnak, amivel a későbbi hízékonyságot megalapozhatjuk.
2.) Másrészt azért, mert a szakemberek szerint az 1.-4. életévünkben sajátítjuk el a különböző főbb viselkedésmintákat, amiket aztán egy életen át hordozunk magukban. Ezért nem mindegy, hogy szülőként milyen példát mutatunk a gyerekünknek: mennyi nasi fér bele egy nap, milyen rendszeres az étkezés, mennyi zöldséget eszünk, póttevékenység-e az étkezés, elfogadott-e a súlyos elhízás, mindennapjaink része-e a sport, stb. Az elhízott gyerekek 70-ának túlsúlyosak a szülei is – ez viszont a fent leírt megtanult életmódnak köszönhető, és nem a genetikának!! (Az öröklött túlsúly, és a hormonoknak köszönhető elhízás valójában elenyésző, attól függetlenül, hogy sok kövér ember ezekre hivatkozik!)

(Kis kitérő: sok nő, aki a gyerekvállalás előtt elfogadta magát túlsúlyosnak, és büszkén hirdette a „telt nők is szexik”-szlogent, pont a fent leírtak hatására változtatnak mégis az életmódjukon a szülés után! Nagyon helyesen, teszem hozzá, ugyanis a gyerekkel új perspektíva nyílik meg az életünkben, és immár nem az lesz a kérdés, hogy szép-e a divatos, elfogadható-e a nemdivatos, a kockás-e a szexibb vagy a hurkás… hanem egyetlen, lényeges kérdés jelenik meg: mi a helyes? Mi az egészséges, ami minden szempontból jó (nekem is és a gyerekemnek is?) És azt hiszem, hogy erre egyértelmű a válasz. Mert még magunkkal csak-csak elhitethetjük, hogy a remegő háj is szép és kívánatos tud lenni, de a duci gyerekünk erre az elméletre nem lesz vevő, mikor  konstatálja, hogy mindig ő fullad ki először egy jó kis fogócska során…)

 

Ha tehát egyértelmű, hogy a kisgyermeknek életmódváltásra van szüksége, akkor az ő életkorának megfelelő változtatásokról gondoskodjunk. A gyerekorvos segít az esetleges diéta kialakításában, mely soha nem lehet drasztikus! A fejlődéshez (izmok, csontok, ízületek) minden szükséges tápanyagot kellő mennyiségben kell megadni a szervezetnek. Jobb egy picit elhízott gyerek, mint egy hiányt szenvedő szervezet, melynek egy szakszerűtlen diétával nem biztosítottuk a fejlődést! A duci gyerek esetében első lépésként (és lehet, hogy már ez elég lesz!) mérsékeljük a csokikat, chipseket, elvétve venni a Happy Mealt, és kiiktatni a cukros üditőket. No és legfőképpen: mozgás, mozgás, mozgás!!! Ebben a korban a gyerekek csodásak, mindenre nyitottak, és ha megtaláljuk a kicsinek igazán tetsző mozgásformát, azzal örökre garantálhatjuk neki az egészséges, harmonikus testet! FONTOS!!! hogy ebben az életkorban nem szabad az erősítő jellegű edzésekkel kísérletezni, sem a csontrendszer, sem az izomzat nem fog pozitívan reagálni! Ebben a korban az állóképesség fejlesztése (a tapasztalatok szerint a test állóképességének alapjait a 14. kor végéig tesszük le.) és a koordináció kerüljön előtérbe. Kisgyermeknél fontos a kortársak között töltött idő, rendkívül jól fejlesztenek és szórakoztatnak a táncos-énekes foglalkozások.

Tipp: a gyerekek alapvetően nem a fogyással és alakformálással, hanem az egészséggel és szórakozással kapcsolják össze a SPORT fogalmát! Maradjon is ez így! Akkor magabiztosan és szívesen fog mozogni, és nem arra asszociál, hogy “másmilyennek kell lennem” 🙂

 

Kapcsolódó cikk: Alakformálás a kamaszkorban

Szép napot Nektek,

Blanka

www.holisztikusfitnesz.hu

 

Tetszett a cikk? Ajánld a barátaidnak is! :)

Szép napot Neked: Blanka

A 2017-es nyaralásodra végre a fittebb, karcsúbb, magabiztosabb Önmagadat vinnéd? Válaszd ki Te, hogyan segíthetek Neked ebben! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!