Olvasom egy másik blogban, a Pletykafészekben a sztorit, hogy egy észak-karolinai kisvárosban a beöltözött Mikulás beszólt a 9 éves, kövér kisfiúnak, hogy kevesebb sült krumplit és hamburgert kéne “zabálnia” – a reakció erre a mélységes felháborodás volt, és a bér-Mikulás kirúgása, valamint nyilvános bocsánatkérés.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha az én gyermekemet érné hasonló inzultus, magam is anyatigrisként védelmezném, és a végletekig fel lenék háborodva. Azt is tudjuk nőként, hogy “nem is az a lényeg, mit mond, hanemhogy hogyan.” Valószínűleg sokféleképpen a gyerek (vagy család) tudtára lehet hozni, hogy a túlsúly ellen tenni kell, elkerülve a másik megalázását.
Azonban ilyenkor mindig elgondolkodom: az egész sztoriban ennyi a konklúzió a szülő számára?!
A gyerek képeit elnézve, a baj nem kicsi. Egy nagy túlsúllyal rendelkező gyerek szüleit pedig, akárhogy is szépítjük, felelősség terheli. Az bizony nem 1-2 hetes folyamat, amíg egy gyerek ennyi felesleget magára pakol! Évek munkája. És ezalatt nem volt egy pont, mikor a szülő elgondolkozott volna: ez így nem mehet tovább?!
Ahogy én elnézem, a kisgyerekek közt is sok a túlsúlyos. Ha a szülő hamar kapcsol, akkor lép valamit: belekezd az étrend váltásba vagy eljáratja a gyereket tornázni. De könyörgöm: minek?! A gyerek tornával nem éget el több kalóriát, mint ha egyébként rohangál a játszótéren, a mászókán lóg-mászik-függeszkedik, vagy csak nagyot sétálsz, kirándulsz, biciklizel vele, netán engeded kicsit ugrálni az ágyon. (Persze a gyerek különóráknak van értelmük, de nem az elégetett kalóriák szempontjából.)
És persze minden mozgásbeli változtatás felesleges, ha a család együtt eszik rosszul. Természetesen szó sincs róla, hogy paleo-étrendet kövessen a gyerek. Az enyém is eszi a pizzát, volt már mekiben nem egyszer, és imádja a virslit, ez van. 🙂 De látott már mindenfajta zöldséget, nincs korlátlan édesség vagy nasi fogyasztás, hacsak nincsenek vendégek, nem viszünk a játszótérre fornettit, elvétve iszik üdítőt, és ha késő este falatozna, akkor maximum almát kap.
És ha ezeket a szabályokat hirtelen elkezdeném nem betartani, és mérhetetlenül meghízna a gyerekem – hát én hálás lennék egy őszinte embernek, aki pofonvág a szavaival és figyelmeztet!
Szerinted kinek van igaza? A beszólós Mikulásnak vagy a túlsúlyos gyerek családjának?
Kapcsolódó cikkek:
Túlsúly: genetika vs. életmód
Alakformálás a gyerekkorban
Alakformálás a kamaszkorban
Tetszett a cikk? Ajánld a barátaidnak is! :)
Szép napot Neked: Blanka
Még több hasznos infó a fitnesz és a coaching világából, csoportos és egyénre szabott megoldások: www.hamoriblanka.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: