Gyomorgyűrű, átalakító műtétek, plasztika, testkezelések. Sztorik, amikben a túlsúlyos emberek ezeknek köszönhetően lettek kevésbé túlsúlyosak.
Mi a baj ezekkel? Többségünk azt érzi, hogy ezekkel a megoldásokkal valami sántít – de közben miért is ne használnánk ezeket, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben? Ha már a tudomány lehetővé tette ezeket a módszereket, miért ne élhetnénk velük?
Az első meglátásom, hogy az átalakító megoldásokkal egyetlen baj van: hiányzol belőle TE. Mármint az alany. Passzív marad. Akár műtétről, akár kezelésről van szó: az alany – szó szerint is, és szimbolikusan is – passzívan fekszik, és azt nézi, ahogy mások dolgoznak rajta. Hiányzik az önmunka. (A spirituális gyógyításokkal is ez a fő problémám: nincs benne erőfeszítés, hogy valaki rád teszi a kezét. De erről majd máskor.) Hiányzik a szikla elgörgetése, az izzadás, a fejlődés, a határok valódi átlépése (na jó, esetleg a bejelentkezéstől, késtől, változástól való félelem és annak legyőzése ott van a folyamatban).
Az okot (vagyis a túlsúly valódi okát) nem oldja meg a beavatkozás: jó példa erre az a lány kliensem, aki gyomorgyűrűre 7 számjegyű összeget fizetett ki, majd – mivel a kényszerevése nem szűnt meg – ugyanennyit kellett áldoznia a kivetetésre is. Ugyanis, ha gyomorgyűrűvel túleszel, akkor meg is halhatsz. De ő szorongó volt és túlevő. Emiatt is lett korábban 120 kiló. Ezeken pedig a beavatkozás nem változtatott!
Vagy az a lány (lásd a lenti képen), aki szintén a gyomorgyűrűt választotta megoldásként – de a végtelen életuntság, önutálat nemcsak az “előtte” képeken, hanem az “utána” képeken is ott van az arcán. Igen, ez már a “lefogyott & boldog” verzió, ha akartok demotiváló képekkel találkozni, akkor a linken megnézhetitek a sorozatát. Ő önismereti munkának nevezi a gyomorgyűrűt és a fotózást, de én tisztában vagyok vele, hogy aki valóban aktívan dolgozik magán (fizikailag és aktívan), annak egy idő után csillogni kezd a szeme. Igen, mindig.
“Kevésbé túlsúlyos” – írtam a bevezetőben, mert ez az az állapot, amit a beavatkozásokkal lehetővé tehetünk – a valódi egészség, fittség, és valóban jó forma csak ezután kezdődik! Feltéve, hogy az illető hajlandó megmozdulni, változtatni az evési szokásokon, eleve: fejlődni. Szuper példa erre Tóth Vera énekesnőnk, aki ma már egy csillogószemű bombanő, nála a beavatkozás csak első lépés volt – hogy merjen egyáltalán szeretettel a tükörbe nézni, edzőterembe menni, figyelni magára.
Ez esetben jó megoldás a külső beavatkozás!
És el is érkeztünk a nagy kérdéshez: MIKOR LEHET JÓ ÖTLET A KÜLSŐ BEAVATKOZÁS?
Ha az mankót jelent, és nem a “végső nagy megoldást”!
Vagyis: kezdeti lépést, mint az énekesnőnél említettem, de aztán beleteszünk energiát abba is, hogy valóban foglalkozzunk magunkkal (külsőleg-belsőleg is).
Vagy jelenthet utolsó simítást például egy plasztikai műtét, mint Viktor sztorijában vagy Babett sztorijában olvashattátok nálam: egy naaaaagy (értsd: 60-70 kg) fogyás után a bőrüket tetették rendbe. (Hamarosan jövök még 1 ilyen sztorival!)
Én magam is ajánlom, sőt, sokáig végeztem is testkezelést, mert az apróbb bőrmegereszkedésre (pl. szülés utáni) teljesen jó megoldás lehet: erről itt írtam: 7 dolog, amit a személyi edzők nem (jól) tudnak
Szóval ezek a beavatkozások tudnak hasznosak lenni. Azt javaslom azonban, a valódi változáshoz merjünk energiát befektetni, változtatni valóban, aktívan, bátorsággal. 🙂
Tetszett a cikk? Ajánld a barátaidnak is! :)
Szép napot Neked: Blanka
Még több hasznos infó a fitnesz és a coaching világából, csoportos és egyénre szabott megoldások: www.hamoriblanka.hu
Kommentek