A fogyás valójában nagyon szomorú dolog. Hiszen valami elmúlik, valamitől búcsúzunk. Nemcsak a kilóinktól.
Sokaknak a fogyás csak elméleti dolog (és az is marad), ami a “majdani valamikori de szép alakról szól, de jó lesz…” De akinek volt már nagy fogyása, tudja, hogy a gyakorlati életben ez sok változással jár:
Tudjuk, hogy a változtatás nem könnyű, a búcsú meg pláne. Hiába is tudjuk, hogy az adott dologtól el kell búcsúzni, és el is határoztuk magunkat… mégis, az elengedés nehéz. Gondoljunk azokra a szakításokra, mikor már egyértelmű, hogy ki kell lépni a kapcsolatból, mégis nehezen hozzuk meg a döntést. Vagy egy munkahelyre, amit már kinőttünk, de nehezen válunk meg az ahhoz tartozó dolgoktól: emlékektől, társaságtól, megszokott feladatoktól stb.
A fogyásnál hasonlóképp búcsúzunk. Ehhez még jön a saját magunkkal kapcsolatos félelem (“Vajon sikerül-e?! Tudom-e majd tartani a súlyom?“) és a mások véleményétől való félelem (“Mit fognak szólni, egyáltalán észreveszik-e? Engem fognak mustrálni? Megengedhetem-e magamnak hogy magammal foglalkozzak ennyit?“)
Szóval, a fizikai energiabefektetésen kívül még lelkileg is helyt kell állnunk a fogyás folyamatában. Az én tanácsom viszont az, hogy ne misztifikáljuk túl a lelki folyamatokat – mert akkor végképp soha nem vágunk bele a fogyásba 🙂
Inkább keressünk egy csendes helyet, egy nyugodt időpontban és mondjuk ki hangosan:
ÚJ ÉLETHELYZET VAN, EZZEL KELL MOST SZEMBENÉZNI. Ezután a búcsú után pedig lássunk neki egy előre átgondolt, tudatos programnak, mely elvezet a céljainkhoz! : )
Sok sikert, jó edzést 🙂
Tetszett a cikk? Ajánld a barátaidnak is! :)
Szép napot Neked: Blanka
Még több hasznos infó a fitnesz és a coaching világából, csoportos és egyénre szabott megoldások: www.hamoriblanka.hu