Elérkeztünk Anikó megújulásának 6. részéhez: vagyis a 6. méréshez, amit eredetileg a blogos poszt-sorozat utolsó részének szántunk. Mivel azonban Anikó szépen halad tovább (átlagos 0,8 kg fogyással) és látjuk a további eredményeket (a programmal előrébb járunk a blogos beszámolóhoz képest:)), úgy döntöttünk továbbra is írunk majd Nektek az eredményekről! 🙂 Íme, az eddigi eredmények, melyek önmagukért beszélnek:
“Érdekes számomra, hogy hova is tudom beépíteni az életembe ezt az egész fitt dolgot, amit művelek. Egyrészt tudati, lelki és életviteli szinten. Sokat rugózok ezen tudom, már magam is unom, de pont ez a megakadás vezethet odáig, hogy neadisten” abba hagyjam az egészet a búsba….Ezért nekem, akinek úgy tűnik nem akadt be a hellomenőanyuposztolok lendület még a személyiségem egészébe, hetente legalább egyszer ezt el kell rendeznem magamban.
Tehát amíg fogyni is szeretnék, addig még ha nem is trendi manapság, sőt nem piszí addig bizony tudatos diétát is végzek. Ez annyit jelent számomra, hogy nem annyira férnek bele a kilengések, elbambulás közepette bekapott mákosgubák a gyerek tányérjáról, és az elmulasztott edzések. Ez a hét a szivatós, dagi maradok örökre hét volt. Egyben tudok reménykedni, meg is kérdezek valami parapszichológust, hogy a stressznek van mérhető súlya. Na a lényeg az A” hetek letaglóznak, mondhatni leSÚLYtóak, míg a B-héten teljesen elégedetten veregethetem az (izmos) vállam.
Meg a másik lényeg, hogy amíg nincs meg a rutin és a vérréválás, addig maxi tudatosság kell és ha ehhez kevés az agysejt és ingatag a sziklaszilárd jellem, mint az én esetemben, akkor becsipogó naptár, ami szól, hogy igyál vizet, tízóraizz fehérjét, eddz és írd be a nálad okosabb telódba, hogy mit ettél össze meg vissza!!!!!!!!
Tegnap pl. döbbenten olvastam a Holisztikus blogban, hogy dobozolnom kéne az egész napi ennivalómat előre…..nekem, aki azt is sikernek könyvelem el, hogy ha az iskolás gyerekem az iskolába vittem és az óvodást az oviba és nem fordítva. De belegondolva nagyon is logikus, belátható és valahogy olyan tartást is ad az embernek, ha vannak ilyen tudatos dobozai. Remélem. (ezek azok a dobozok, amit valami rokon, barát biztos, hogy zaklatásig keres rajtad és váltig állítja, hogy abban hozta múltkor, tavaly, 5 éve a tiramisut. A legkitartóbbak azok, akiknek a tuppenvárésát hagytad el, de most komolyan ki vesz annyi pénzért egy DOBOZT???)
A Böjti időszak is közeleg, elgondolkoztam miről is mondjak le a világ és a saját spirituális és fizikai tisztulásomért. A kávéról ugye nem fogok!! (Úgy képzelem, hogy akkor a heroin megvonáshoz hasonló kínlódáson esnék át, amit ugye csak nem vár el az univerzum egy három gyermekes anyukától?!) Esetleg fele annyi kávét fogok inni zöld teával… Na, de komolyra fordítva, kenyeret, lisztet, cukrot, édeset, zsíros húsokat, vadat nem eszek… Maradtak a magas CH tartalmú zöldségek és gyümölcsök, a sorozatok és a stressz. Mármint ezekről mondhatnék le.
Jó barátomnak a stressznek köszönhetően megtörtént az velem amire a legkevésbé számítottam, miszerint elmentem futni. Ez egy vasárnap reggel történt, mikor az óvodánk gyerekpszichológusának a szülőin elhangzott dörgedelmes szavai csengtek a fülembe, miszerint a gyermekeink érző lények, akiket sem szavakkal megbántani, sem élve elásni nem szabad! „Kedves anyukák, apukák tessék arrébb menni, lehiggadni ilyenkor egy picit!” Nekem futócipő kellett ahhoz, hogy picit arrébb menjek, így a lányaim ártalomcsökkentése végett kivonszoltam magam a ligetig. Egyáltalán nem vágyom arra, hogy sziget kört, liget kört és fél maratont tudjak futni, minden tiszteletem mellett persze azok felé, akiknek igen.
Én a statikus mozgások híve vagyok és azokat is lassan szeretem. Rémlett valami egy barátnőmtől, hogy egy perc kocogás, egy perc séta…. ez 20 mp-cel remekül működött, azonban a kocogás nem… ugyanis az annyira lassú, hogy az izmos alapfelépítésemen lévő minden plusz zsiradékot kőkemény munkával kellett tovább lendítenem, míg amikor gyorsítottam igazzá vált rám a fizika törvénye (amúgy egyik sem igaz rám), hogy tömeg x sebesség az bizony lendület!
Így a kezdeti világfájdalmam és futás iránti undorom után elkapott egy afféle oxigén megvonásos hallucinatív lelkesedés és, hogy lendületben maradjak a helyi szánkódombon kezdtem fel és alá nyargalni. Próbáltam haza felé is futni, de minden, amit a kitartásomról és emberi tartásomról gondoltam az köddé vált. Mindenesetre nagyon feldobott ez a mozgásforma, de lássuk be miért én legyek az első focista, aki szeret futni vagy egyáltalán alkalmas rá??:-))
Mindazonáltal ha egy dolgot meg kéne neveznem, ami miatt megőriztem a héten a féljózan eszemet, akkor az a mozgás volt. Hihetetlen, hogy amikor belefeledkezem az edzésbe, mozgásba valahogy kipörögnek a kattogó gondolatok, nyomasztó érzések. Néha a levegőért kapkodás, vagy a feladatra való fókuszálás, a játék öröme varázsolja ezt. Csodálatos érzés, mert megmutatja, hogy vannak érzések és élet a beszűkült mindennapokon is túl.
Anikó”
Tetszett a cikk? Ajánld a barátaidnak is! :)
Szép napot Neked: Blanka
Még több hasznos infó a fitnesz és a coaching világából, csoportos és egyénre szabott megoldások: www.hamoriblanka.hu
