Most nem a csapatsportokról és labdajátékokról lesz szó, hiszen az én terepem a fitness. Először is hadd mondjak el valamit magamról: én is magányos harcos típus vagyok, és ez nemcsak a munkámra igaz, de a sportban is: imádom az egyedüli futásokat a ligetben, a csendes nyújtó edzéseket hajnalban nyáron, és igazából a konditermi edzéseket sem beszélgetem végig, sőt.
Azonban aki ismer tudja, hogy szeretek emberek között is lenni, és tartozni egy csapathoz, és bizony ez volt az egyik kulcs momentum, mikor kb. 12 évvel ezelőtt kamaszként úgy 20 kilótól szabadultam meg: hogy nem egyedül próbálkoztam!
A kezdetekkor pont azért szerettem bele a fitness világába, mert a sulitól, családtól, barátoktól független társaságot adott: nevetést, közös tánc órákat, új ismeretségeket, közös témákat majd közös poénokat, szóval valamit amit közösségnek hívunk – és ez a van valami nagyon is sokat segíthet, ha Te éppen most kezdesz életmód váltásba! Kiemelném, hogy a közösség ereje, a másikra való figyelem, az összmunka a csapatsportoknál is megvan, azonban a fitness világában mégis önálló maradhatsz a mozgásodat és teljesítményedet tekintve. Nem írom, hogy ez jobb vagy rosszabb, pusztán hogy az én személyiségemnek és biztosan sokaknak még ez az ideális közösségi élmény, ha sportbeli fejlődésről van szó.
Szóval a közösségről: biztosan ismeritek (főleg a játszmák téma kapcsán) Eric Berne nevét, aki először beszélt a pszichológiai éhség, az inger éhség jelenségéről. Az ő nyomán haladt Dr. Lukács Liza magyar szakpszichológus, aki egyenesen kijelentette, hogy az étkezési problémák hátterében a lelki éhség állhat – többek között az inger éhség és elismerés éhség. Vagyis egyszerűen szólva sokunknál pusztán önmagában a MAGÁNY túlevéshez és mindenféle problémához vezethet – erre pedig teljesen jó megoldás ha nemcsak hogy többet mozgunk, de ezt társaságban tesszük! (Lukács Liza könyvéről hamarosan írok egy kis ajánlót a blogba, úgyhogy ezt a témát most ezért nem feszegetem!)
Sokan állítják, hogy pont azért nem mernek edzőterembe menni, mert félnek a kiközösítéstől és a megszégyenítéstől, főleg nagy túlsúllyal és/vagy kezdőként. Nos, erre egyetlen tanácsot tudok adni: válassz olyan termet, ahol nemcsak a gépek és az öltözők csillognak-villognak, de a gárda szíve és szakmaisága is (mint nálunk, amúgy 😛 ), mert ebben a környezetben nemhogy nem fognak kinézni a teremből, de pontosan hogy nagyon hamar a támogatást és a tiszteletet fogod érezni a részükről, mert (ha nem is látszik) a legtöbb edző és vendég tisztában van vele, hogy a kezdet a legnehezebb.
Ide kapcsolódik egy csodás inspiráló marketing szakember, Wolf Gábor gondolata a közösségekről (igaz, ő marketingben gondolkozik, de a sportra ez éppúgy igaz), szóval ő ezt írta nemrég egy levelében:
“Mindig is érdekelt, hogy mitől tud egy ember megváltozni? Az első tippem a tanulás volt. A második az önfejlesztés. Mindkettő zsákutca volt. Te is ismersz embereket, akik minden könyvet elolvasnak, de ugyanolyan szerencsétlenek, mint amikor pár éve először találkoztál velük. Aztán leesett a megoldás! Az embert egyetlen dolog tudja megváltoztatni: a közösség, amibe jár. (…) Mert tudjuk, hogy aki egy ilyen közösséghez csatlakozik, az változni fog. Otthon, egyedül nem fog változni.”
És most motivációnak egy kedves videó, amin látszik, hogy milyen fontos a másik elfogadása és a közösség, ha fejlődésről van szó! 🙂
Tetszett a cikk? Ajánld a barátaidnak is! :)
Szép napot Neked: Blanka
Még több hasznos infó a fitnesz és a coaching világából, csoportos és egyénre szabott megoldások: www.hamoriblanka.hu
