A végletek időszakát éljük: vagy nagyon sikeres vagy egy lúzer; vagy fantasztikus anya vagy karrierista; vagy zsírosés puhány a tested vagy kockahasú. Ez komoly?! A végletekben való gondolkodás (hidd el, én tudom!) nagyon veszélyes. Természetes, hogy ha valamiben változást szeretnénk elérni, akkor el kell indulni a lehető legjobb megoldás felé – de biztos, hogy nem lehetünk elégedettek és békések, amíg azt el nem érjük?!
Az életmód vagy alakformálás témában is azt tapasztalom, hogy a 2 véglet között ingáznak a gondolataink:
A Minimum (= totális punnyadás és nemtörődés a testünkkel, az “önelfogadás”-zászlóba burkolva) és a Maximum (=atletikus izomzat, alacsonytestzsír-százalék, nulla “bűnözés”) őrlődünk naphosszat, miközben ott van a kedves és nyugalmat hozó Optimum, amely a legtöbb nő számára az ideális megoldás hosszútávon!
Elmondom mire gondolok:
… ha akár mindennap van kedvünk és időnk mozogni, akkor miért ne?! De ha megállunk a heti 3-4 edzés számnál, és nem ragaszkodunk a spártai edzésmódszerekhez, és ahhoz, hogy mindig többet és jobban teljesítsünk, azzal sincs baj! Szerintem a megfelelő terhelésen túl (edzés szám, hossz, típus, súlyok nagysága stb.) a legfontosabb, hogy megéljük a flowt, a csapatban levés örömét, a testünk létezésének örömét! Ha elérünk egy jó fittségi állapotot, elbírjuk a saját testsúlyunkat, egészségesen fitt a testzsír-százalékunk és a vérnyomásunk, már köszönetet mondhatunk a magukért tett munkának!
… persze, iktassuk ki a szemetet és mértéktelenséget az étkezésünkből, adjuk a testünknek azt a minőséget és mennyiséget, amire szükségünk van. Az esetleges evészavarokat elemezve pedig önismereti útra is léphetünk! Viszont (hacsak nem versenyre készülünk, sportolóként) nem feltétlen kell naponta bűntudattal küzdenünk, ha nem tartottuk az “ideális” szénhidrát mennyiséget, és egy vendégségben nem fehérje turmixot kortyolgattunk! Ha értelmes adagokat és tápanyagokat viszünk be, és élvezzük az ízeket, akkor nem bűnösök vagyunk, hanem egészséges emberek.
…ha akarjuk feszegethetjük a határainkat és tűzhetünk ki célokat, mert az felemel. Hihetünk, sőt, higgyünk is a mindig-jobbá-válni gondolatban, lehet sportoló példaképünk, kezdjünk bele új módszerekbe, hisz ez mind a fejlődés útja. Sőt, kimondom: teljesen emberi törekvés a csinosodni-vágyás és tetszeni-akarás is! De ne feledjük, hogy az egészség és szépség alapja a békés elfogadás, az önmagunk szeretete is. Ha görcsölünk az alakunkon vagy teljesítményünkön, az többet árt, mint használ, és nemhogy fittebbek és egészségesebbek nem leszünk – de épp ellenkezőleg: tele leszünk blokkokkal és negatív érzelmekkel, amik majd betegség formájában ütnek vissza.
Tetszett a cikk? Ajánld a barátaidnak is! :)
Szép napot Neked: Blanka
Még több hasznos infó a fitnesz és a coaching világából, csoportos és egyénre szabott megoldások: www.hamoriblanka.hu