Az egyik kedvenc mesefilmem a Coco, amiből rengeteg mindent lehet tanulni – elmúlásról, családról, generációkon át cipelt dolgokról… A főszereplő mexikói kisfiú, Miguel, családja a mese szerint utálja a zenét: nemcsak ők nem zenélnek és énekelnek, hanem a környezetükben lévő mindenféle muzsikát igyekszenek irtani. Mindezt azért, mert a családi legenda szerint az üknagypapa a zenei karrier miatt hagyta el a családját – amiről persze majd kiderül, hogy nem igaz, és Miguel (akinek álma természetesen a zenélés) sorsa megváltozik…
Azon gondolkozom, hogy az életben is milyen erősen belénk ivódik egy-egy hiedelem, amit generációkon át cipelünk magunkkal… Mondjuk az üknagymamánk megtanulta azt, hogy a nők legyenek csak visszafogottak és diplomatikusak, és ezt sikeresen átadta a lányának, unokájának… majd eljutott hozzám… és én szépen kamatoztatom az életemben ezt a tanult dolgot, ami néha jó (pl. ha olyan munkaköröm van, amiben kell a bölcs és csendes diplomácia), de nem olyan jó, amikor bele kéne állni egy konfliktusba vagy hangosabban kiállni magamért…
Az én egyik ilyen kis “szörnyem” az a gondolat, hogy ha nem életed első szerelméhez mész hozzá, kvázi “már végigpróbáltál pár pasit”, akkor igazából neked már mindegy, érték vesztett nő vagy… Mivel nem mentem hozzá életem első szerelméhez 😀 így újra és újra le kell kaszabolnom ezt a hülye hiedelmet, mely valaha persze a lányok erkölcsét volt hivatott őrizni, de nekem csak a választásaimat nehezítette meg…
Miért írok erről?
Mert edzőként és coach-ként is tapasztalom, hogy bizonyos értékeket és/vagy hiedelmeket úgy viszünk magunkkal, mint egy szép kis hátizsákot, pedig már húz, és nyom, és kényelmetlen, és már nem szolgálja a javunkat, sőt, akár visszatérően belerondít valamely életterületünkbe – jó lenne tehát felülvizsgálni, hogy vigyem-e tovább!
Fontos, hogy a felmenőink nem azért aggatták ránk ezeket a “szabályokat”, mert rosszat akartak – sőt, pont ellenkezőleg, náluk ez a szabály nagyon fontos és valószínűleg sikeres volt (vagy már ő is úgy tanulta és annak vélte), egyszóval jó szándékkal adták át nekünk!
A coaching-ban az az elv, hogy minden percben dönthetünk és újra dönthetünk – tehát, ha volt egy szabályunk, amiről felismertük, hogy már nem kell, akkor elengedhetjük – annak ellenére, hogy eddig kiálltunk mellette. Ez nem elvtelenség, hanem a szabadság egy megnyilvánulása.
Gondoljuk át, kicsit elmélyedve, milyen érzelmek jönnek fel bennünk:
Természetesen most a “fitneszes” témákról kérdeztelek, de még ezer kérdés lehet csak a nőiesség, párkapcsolat témakörben; önelfogadás-önszeretet témában; a pénz, bőség kapcsán és még ezernyi területen.
A tapasztalatom az…
… edzőként, hogy a fitnesz terembe eleve az jut el, aki már valamelyest megbarátkozott a gondolattal, hogy költhet időt, pénzt, energiát a saját fizikai testére, jobb közérzetére, szépségére… Van olyan vendégem, aki közel 60 évesen jutott el ideáig, és egyben személyi edzésre! Az edzés, új szokások megtanítanak változni.
… coachként, hogy egy nagyon jó gyakorlattal (amelyben képzeletben hátraadjuk a régi hiedelmet az őseinknek, akik elégetik azt… vagy megsemmisítjük a “szörnyecskét”, amely az életünkre telepedett) sikerülhet elengedni a nem bevált hiedelmeket. Nagy megkönnyebbülést okozhat, felszabadult könnyeket hoznak ezek a gyakorlatok!
Tetszett a cikk? Ajánld a barátaidnak is! :)
Szép napot Neked: Blanka
Még több hasznos infó a fitnesz és a coaching világából, csoportos és egyénre szabott megoldások: www.hamoriblanka.hu
